Nyilatkozat : VIII. számú nyilatkozat 2005. június 28.

A TURUL KÉVE 5/2005. SZÁMÚ NYILATKOZATA

Június hónap mindig a Trianoni tragédiáról való megemlékezéssel kezdődik. Nem lehet ez másként most sem, a diktátum 85. évfordulóján. Ilyenkor nekünk vállalkozóknak a nemzeti sorscsapáson túl még azon is el kell gondolkodnunk, hogy az emberi tragédiák mellett miféle károkat okozott a nagyhatalmaknak ez a döntése az ország gazdaságára, és milyen kihatása van máig a vállalkozásokra és a vállalkozókra.

A döntéshozók nem mérték fel, hogy milyen hatása lehet annak, ha a mezőgazdasági termelőket elvágják a piacaiktól, a nyersanyag kitermelő helyeket a feldolgozó helyektől, és mindezeket a közlekedéstől. Miféle vállalkozásokat lehetett folytatni ott, ahol családokat szakítottak szét, százezreket kényszeríttettek menekülésre, ahol falvakat, városokat vágtak ketté átjárhatatlan országhatárokkal?

Mára ugyan valamelyest javult a helyzet, de a határon túli volt magyar tulajdonú vállalkozásokat egykori tulajdonosai nem (vagy csak töredékeiben) kaphatták vissza. A rendszerváltás utáni privatizáció során pedig szinte kizárólag a volt állampárt kedvezményezettjei jutottak előnyhöz – itthon a volt pártelit, határon túl pedig a nem magyarok.

Európai Uniós csatlakozásunk még meg is nehezítette a kapcsolattartást a kárpátaljai, és a délvidéki nemzettársainkkal, így az ottani vállalkozók mozgása is nehezebb lett Magyarország felé, és innen oda.

A TURUL KÉVE céljául tűzte ki a hazai és a határon túli, nemzeti gondolkodású vállalkozókkal való együttműködést, ezáltal enyhítve Trianon soha meg nem bocsátható és el nem felejthető tragédiáját.

Budapest, 2005. június 28.

                                                                                                          a TURUL KÉVE

                                                                                                                 tagsága