Nyilatkozat : XIII.számú nyilatkozat 2005.november.29.

A TURUL KÉVE XIII. /2005. sz. nyilatkozata

            A közelmúltban láthattuk Kóka János gazdasági miniszter produkcióját, amikor „gurítóművészként” lépett fel a TV képernyőjén, így jelentve be a Hankook dél-koreai gumiabroncsgyártó cég Magyarországon létesít üzemet. Hozzátette, hogy mennyi munkahelyet teremt majd az új zöldmezős beruházás.

            Valószínűleg csak feledékenység miatt nem említette, hogy ezt a gyárat a környezetünkben már visszautasították vagy a környezet veszélyeztetése, vagy a nagy támogatási igényei, vagy mindkettő miatt. De az is kimaradt a tájékoztatásból, hogy a beruházáshoz több tucat hektár termőföldet áldoznak fel, és hogy a magyar állam 15 milliárd forintot ad a szegény gumigyárnak.

            Miért kell újra és újra a termőföldet csökkenteni új üzemek, raktárbázisok, vagy bevásárló központok miatt? Talán nincs elég sok „lerobbant” üzemi terület, vagy éppenséggel elhagyott és elhanyagolt laktanya? Csak nem az az igazi ok, hogy ilyen módon is csökkentsék a magyar termelés és a magyar termelők életterét, hogy kiiktassák az Uniós gazdákra nézve kellemetlen konkurenciát? És ha a hazai kis- és középvállalkozások kapnák a 15 milliárdot, ők mennyi munkahelyet tudnának ebből teremteni? És hány magyar találmány nem tud megvalósulni a pénzhiány miatt? Miért kedvesebb az idegen vállalkozó, mint a hazai? Ismerve a külhoni multicégek kizsigerelő munkakövetelményeit, csak nem a „bennszülöttek” újabb ritkításának eszköze lesz az említett produkció eredménye? És sajnos azt is volt alkalmunk megtapasztalni az elmúlt időszakban, hogy ez a „szerelem” meglehetősen egyoldalú szokott lenni. Profitjukat többnyire kiviszik, és amikor a kedvezményes időszak letelik, üzemüket átteszik oda, ahol ismét támogatást kapnak, és ahol szintén kizsigerelhetik az ottani szerencsétleneket.

            Végezetül: ha Kóka János valóban a gazdasággal törődő miniszter lenne, akkor nem szorgalmazná a termőföld átminősítését ipari területté, hiszen az Európai Unióban – ha már begyömöszöltek oda bennünket – támogatást lehet kapni a parlagon hagyott termőföldekért. Ennek lehetőségét is kidobta az ablakon milliárdos miniszterünk.

            Úgy véljük, hogy az ország gazdasága jobban járna akkor, ha Kóka János maradna a gumikerekeknél, de nem gurítaná tovább, hanem inkább szerelné – úgyis annak van most a szezonja.

Budapest, 2005. november 29.

                                                                                  A TURUL KÉVE
                                                                                              tagsága