Nyilatkozat : XI. számú nyilatkozat 2005. október 4.

 A TURUL KÉVE

8/2005. számú nyilatkozata

Hetek óta tart a vita a kormánypártok és a parlamenti ellenzék között arról, hogy az első Európai Uniós évünk nyereséges vagy ráfizetéses volt-e, azaz többet kaptunk-e az EU-tól, mint amennyit befizettünk, vagy éppen fordítva. Az is kiderült, hogy mindez alapvetően látásmód kérdése, vagyis attól függ, hogy milyen számítással készítik az elszámolást – az Európai Unió számítása szerint, vagy a hazai pénzügyi számítások szerint. A kormánypártok az EU-s számításokat szajkózzák – vajon miért? Milyen érdekeket képviselnek ők, az Unió érdekeit, vagy a magyar érdekeket? Persze a rutin az nagy dolog, hiszen évtizedeken keresztül képviselték egy másik unió érdekeit. Nem történt tehát más, mint lovat váltottak, átültek egy – számukra – jobban fizető lóra. A lényeg az, hogy mindig az idegen lovat (érdeket) részesítik előnyben, mindig az idegen hatalmak elismerését hajszolják, az idegen kitüntetéseket tűzik a mellükre – de kampányaik során soha nem ezt ígérik.

Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy adnunk vagy kapunk (az már beigazolódott, hogy tízmilliókat fizetünk a „szegény” Nagy Britanniának), de van e számításon túl egy még nagyobb kár is, amelyről a parlamenti ellenzék mélyen hallgat. Arról van szó, hogy az EU-ba lépésünkkel el kellett fogadnunk az Uniós szabályokat, köztük azt is, hogy az Unió régi tagállamai korlátlanul hozhatják be hozzánk termékeiket és szolgáltatásaikat, míg mi csak korlátozottan, kvóták között tehetjük feléjük ugyanezt.

A kisvállalkozókat képviselő TURUL KÉVE már a csatlakozás idején megmondta, hogy mi nem ilyen lovat akartunk, a mai ellenzéki pártok által aláírt feltételekkel nem lenne szabad csatlakoznunk az Európai Unióhoz. Figyelmeztetésünk süket fülekre talált az akkori aláíróknál is.

Vajon miért nem tud előre látni, előre számolni az ún. polgári pártok vezetése? Vagy talán nem is akar? Tessék-lássék módon, kevésbé fontos kérdésekben eljátssza a kemény ellenzéket, de az igazi lényegi kérdésekben (mint pl. az ország érdekeinek alárendelése idegen érdekeknek, vagy éppenséggel a kisvállalkozásokhoz vagy a multinacionális cégekhez való viszonyulás), nincs lényegi különbség a parlamenti pártok között.

A TURUL KÉVE ezért ismételten felhívja a figyelmet mindazok felelősségére, akik a jelen feltételek közepette az EU csatlakozás mellett agitáltak. Az eredményt ismerjük.

Budapest, 2005. október 4.

                                                                                                     a  TURUL KÉVE

                                                                                                                 tagsága